A legkülönfélébb módszerekkel igyekeznek a csalók megszerezni adatainkat vagy rávenni, hogy pénzt utaljunk nekik valamilyen vélt szolgáltatás, termék ellenértékeként.

A manipuláció sikerességének egyik alappillére a manipulálni kívánt személy gyanútlansága, hiszékenysége, de rendkívül fontos az is, hogy a manipulátor hitelesnek hasson. A cél az, hogy izgalmat, aggodalmat, ijedtséget váltson ki a csaló a kiszemeltből, ezzel elérve, hogy ne tudjon megfontolt, racionális döntést hozni. Jó példa erre egy telefonhívás, melyben közli velünk a magát banki ügyintézőnek valló egyén, hogy gyanús tranzakciót észleltek a bankszámlánkon. Egyből megijedünk, hiszen megannyi csalásról hallottunk már, jön a pánik, hogy ez velünk is megtörténik és azonnal kézségesen diktáljuk a hívónak a kért adatokat. Miután minden belépési adatot, bankártyaszámot, CVC kódot megadtunk a csalónak nyert ügye van, annyi pénzt emel le a számlánkról, amennyit nem szégyell és félreértés ne essék, ezek az emberek egyáltalán nem szégyellősek.

Az a nagy baj, hogy az ember miután letette a telefont és csillapodik kissé a felfokozott idegállapot, kezd elgondolkozni a történteken, magában elemezni kezdi a beszélgetést és ekkor jön rá, hogy itt bizony valami bűzlik. Ezt a gyanút aztán a banki értesítések általában pillanatokon belül megerősítik.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egy banki ügyintéző csak néhány alapadat megadását kérheti a beazonosításhoz, a hivatalos ügyintézés során sosem fogják megkérdezni tőlünk, hogy mi a CVC kódunk, a jelszavunk, a telekódunk, nem utasítanak arra, hogy menjünk a legközelebbi ATM-hez és nem kérik semmiféle program telepítését.

Tegyük nehezebbé a csalók dolgát! Legyünk bizalmatlanok és inkább hívjuk fel a banki tudakozót, mielőtt csőbe húznak minket!

Kép: Mohamed Hassan képe a Pixabay -en.