A Viszockij, Puskin, Andrej és Arszenyij Tarkovszkij, valamint Marina Vlady írásai alapján készült művet Menszátor Héresz Attila és Szabó Márta adja elő.

A produkciót szerkesztő Sediánszky Nóra az MTI-nek elmondta: az előadás létrehozásának aktualitását az adja, hogy Viszockij 75 éves lenne. Miután nagy szerelmi történetről - bár igaz, ellentmondásos, tragikus végű szerelmi történetről - van szó, arra gondoltak, hogy az előadást Valentin-napon tűzik műsorra - tette hozzá.

A produkcióban a Viszockij-dalokat oroszul hallhatja a közönség, az alkotók számára legfontosabb versek pedig Menszátor Héresz Attila előadásában, magyar fordításban hangzanak el.

A szerkesztő elmondta: az anyag összeállításával megpróbálta a tipikus kelet-európai és orosz emigráns sorsot is megmutatni, ezért Arszenyij Tarkovszkijnak, Andrej Tarkovszkij édesapjának a versei és a filmrendező Nosztalgia című filmjéből való szövegrészletek - az elvágyódásról szóló szövegek és a külföldre szakadt orosz ember vallomása - is helyet kaptak az anyagban. A költő életének tragikus hasadtságára keresik ezzel a választ, azt az életérzést szerették volna bemutatni, hogy miért nem találja az emigráns orosz ember Nyugat-Európában minden szabadság-élmény dacára a helyét.

Elmondta: Puskin Don Juan kővendége című darabjából is felolvasnak egy jelenetet, a választást az indokolja, hogy ez volt Viszockij utolsó filmszerepe, emellett Puskin a költőideálja is volt, sokszor érezte úgy, hogy a sorsuk összeér.

Sediánszky Nóra felidézte: régóta foglalkozik Viszockijjal, és már jó ideje szerettek volna készíteni egy estet, amely elsőként ebben a felolvasószínházi formában valósul meg.

A szöveg valójában negyedik alkalommal hangzik el: a Szimpla Színházban januárban játszották, és a Tilos Rádióban is hallható volt egy korábbi változata. Az estet a jövőben máshol is bemutatják, és azt tervezik, hogy a felolvasószínház nyomán igazi színpadi előadás is születik majd.

Vlagyimir Viszockij (1938-1980) 1964-ben került Jurij Ljubimov rendező híres társulatához a Taganka színházba, amelyhez élete végéig hű maradt. Első dala 1962-ben született, rövid élete során több mint 600 verset írt, ezek nagy részét meg is zenésítette. Énekelt klubokban, színházban, szabadtéren, utcán és lakásokban - ahol éppen engedték. Fő témája és élménye a szabadság, megénekelte az örömöt és a bánatot, a háborút és a békét, kigúnyolta a hatalmat, az emberi gyarlóságot, éltette az egyszerű embereket, szabad érzéseiket és gondolataikat. Jellegzetes rekedt hangján, gitárhúrokat tépve előadott dalait különleges lendület, szeretet és gyűlölet jellemezte, őszinte volt és kíméletlen.

Tizenhárom éven át volt élete társa Marina Vlady, az orosz származású francia színésznő. Kapcsolatukról Vlady a költő halála után könyvet írt. Viszockij az állandó feszültséget alkohollal próbálta elviselhetővé tenni, amitől csak szaporodtak körülötte a botrányok, és szervezete is felőrlődött. 1980. július 25-én, a moszkvai olimpia idején végzett vele a harmadik szívinfarktus - alig volt 42 éves. Sajátos művészete csak halála után, a glasznoszty idején lett legálisan, széles körben hozzáférhető, kultusza az idők folyamán csak nőtt.