A vízügyi szakemberek a vízügy rendelkezésére álló területeken – a lehetőségeikhez képest – a legtöbb vizet visszatartják – közölték.

Az Észak–dunántúli Vízügyi Igazgatóság tájékoztatót adott ki az árvíz alatti és utáni vízvisszatartásról. A vízügynek a kezelésében lévő állami területeken van joga és lehetősége vizet visszatartani. Legfőbb stratégiai célunk a vizet a tájba juttatni. A vízügyi szakemberek a vízügy rendelkezésére álló területeken – a lehetőségeikhez képest – a legtöbb vizet visszatartják – közölték.
Az Észak–dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén az árhullám alatt valamennyi árvízkaput (Mosoni-Duna, Iparcsatorna és Abda) és torkolati zsilipet lezárták. A Mosoni-Duna torkolati mű zárásával szeptember 14–21. között nem engedtek vizet a Duna felé, tehát a Dunát leszámítva valamennyi folyó (Rába, Marcal, Répce/Rábca, Lajta, Mosoni-Duna) vize a Kisalföldön "maradt" és töltötte a medreket és a talajvíztartót. Az egyes számítások szerint a talajvíztartóba beszivárgó víz mennyisége az érkező vízhozam 30 %-t is elérte.
A belvízvédekezés során kizárólag a szivattyúzási határ feletti vizeket emeljük át a befogadóba, így ezek a medrek is maximális üzemvízszinten vannak.
"Jelenleg is vizet tartunk vissza a Holt-Marcal medrében, a Rabkerti tónál a szokásosnál magasabb vízszintet tartunk és fokozatosan emeljük a Tatai Öreg-tó vízszintjét is. Az árhullám levonulása után fokozatosan emeljük a vízpótló rendszerekbe betáplált vizeket, ezzel a mai napon pl.: a Rába vízhozamának 14 %-a a Kis-Rába rendszerbe folyik és élővízzel látja el Hanság déli részét. Működik az észak-hansági és a szigetközi vízpótló rendszer is, és lassan növeljük a Mosoni-Duna vízbetáplálását is" – közölték.