Mindezek együttesen a csontok törékenységét okozzák.A csontritkulás következtében csökken a csontok ásványianyag-tartalma és töréssel szembeni ellenállás, ezáltal a csonttörések gyakoribbak lesznek és a törések nyomán kialakult egyéb elváltozások súlyos mozgáskorlátozottsághoz vezethetnek.Ha a csontépítő sejtek (oszteoblasztok) és a csontlebontást végző sejtek (oszteoklasztok) működésének egyensúlya megbomlik, akkor ennél nagyobb mértékű csontvesztés következik be, és csontritkulás alakulhat ki. A csontritkulás betegség a csonttömeg fogyásával, a csontszerkezet károsodásával, a csontok törékennyé válásával jár. A gerincet alkotó csigolyatestek és a hosszú csöves csontok végrészei főleg szivacsos állományt tartalmaznak. Mivel a csontvesztés a szivacsos állomány területén a leggyorsabb, a csontritkulás következtében a csigolyákon, csuklón és a csípőtájékon következik be leggyakrabban a csonttörés.A betegség tüneteit nem lehet a kezdeti stádiumban felismerni, mert nem jár fájdalommal. A kór előrehaladtával hirtelen, erős fájdalmat tapasztalhat a beteg. A fájdalom nem kisugárzó jellegű, mozgás, emelés hatására az érintett területen fokozódhat. A jelenséget kísérheti izomgyengeség, amely akár egy hétig is elhúzódhat. A fájdalom hónapokig tarthat.A becslések szerint Magyarországon a csontritkulásban szenvedők 90%-a nő. A csontritkulás megelőzhető, ha a csont­építő sejtek megkapják a működéshez szükséges minimális ingerlést, azaz rendszeresen sportolunk és odafigyelünk a meg­felelő táplálkozásra. A kalciumszegény étrend, a D-vitamin hiánya, va­lamint a túlzott mértékű alkohol- vagy kávé fo­gyasztás is hozzájárulhat a csontritkulás kialakulásához. A betegség kiala­kulásának kockázatát növelheti még a dohányzás, a korán bekövetkezett természetes, vagy művi változókor, valamint a családon belüli halmozott csontritkulásos megbetegedés előfordulása. A hagyományos röntgenfelvételek alapján nem állapítható meg pontosan a csontsűrűség. Erre alkalmas a DEXA vizsgálat amely a csontok ásványi anyag tartalmát határozza meg három különböző szerkezetű csonton. Ez a csonttömeg mérésének legmegbízhatóbb és legpontosabb módja. A vizsgálat segítségével meg­állapítható, hogy fennáll-e a csontritkulás, vagy hol tart a már megkezdett kezelés. A módszer lényege, hogy minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban elnyeli a sugárzást, a ritkább, kis tömegű csont ke­vesebb energiát nyel el. Az optimális csonttömeget statisztikai módszerekkel határozzák meg, az ettől való eltérés a csonttörés kockázatával arányos. A fiatalokat is egyre inkább érintő betegség megelőzése érdekében konzultáljunk szakem­berrel és végeztessük el időben a vizsgálatot!