A szombati program a megemlékezéssel kezdődött a hősöknek emléket állító turul-emlékműnél. Simon Róbert Balázs a terület önkormányzati képviselője felidézte az 1809-es eseményeket, és beszédében a nemesek helytállását méltatta. Hangsúlyozta, bár a történelemírás egy ideig méltatlanul győri futásnak titulálta a kismegyeri csatát, ma már pontosan tudjuk, hogy az hősies küzdelem volt a többszörös túlerő ellen.

A nagy látványosságot jelentő hadijáték során bemutatták az egykori harctechnikákat, a lovasjáték alkalmával pedig bravúros mutatványokat láthattak az érdeklődők. A múlt megidézésében a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz, a IX. gróf Nádasdy Ferenc Hagyományőrző Huszárbandérium, a Pápai Huszáregyesület és a 15. Második Székely Határőr Gyalogezred Hagyományőrző Társaság közreműködött.

A győri csata (Kismegyeren) (1809. június 14.) volt a napóleoni háborúk egyetlen, a Magyar Királyság területén lezajlott ütközete, egyben az utolsó olyan összecsapás, amelyben a magyar nemesi felkelés hadai vettek részt.

A 39.000 fős osztrák – magyar, benne a nemesi sereg a kismegyeri majornál és templomnál június 14-én dél és este 7 óra között megütközött a franciák kb. 55000 főnyi hadával. Az eltérően – sok esetben nem megfelelően – felfegyverzett, elégtelenül kiképzett nemesi sereg könnyűlovas harcmodort alkalmazva, irreguláris küzdelmet folytatott a francia légiókkal és nehéztüzérséggel szemben. A nemesi csapatokat József nádor, báró Meskó József és báró Mecséry Dániel vezette a kismegyeri dombokra.

Még a franciák is elismerték, hogy a nemesek vitézül, egymást gyakran az életükkel védve harcoltak, akik közül – Veress D. Csaba adata szerint – 791-en áldozták életüket (összesen 26 tiszt és 765 közkatona) a hazáért. A legfőbb gondot az jelentette, hogy a Medárd-napi esők miatt megáradt Pándzsa-patakban megakadt a lovasság, és ezt kezdték lőni nehéztüzérséggel a franciák. János főherceg ekkor fúvatott visszavonulást Komárom felé.

A hamisan „győri futás”-ként elhíresült eset után nem hirdetett az uralkodó többé nemesi felkelést. A császári had tíz nap múlva bevette Győr várát. A ház, ahol a francia császár megszállt, ma műemlék. A csata mementójaként a párizsi Diadalívre is felkerült Győr városának német neve, Raab.