Baross Gábor trombitaművész 1946-ban született, diplomáját a Győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán szerezte. A Győri Filharmonikus Zenekarnak 1965-től volt tagja, így részese volt annak is, amikor a társulat 1968-ban Sándor János karnagy vezetése alatt hivatalos zenekarrá vált. Első trombitás, szólamvezető, 1982-től igazgatóhelyettes, 1996-tól 2008-ig igazgató volt. Ezután öt évig vezette a szegedi filharmonikusokat, innen vonult nyugdíjba.

Demokratikus vezető volt, keze alatt a társulat szakmai nívója mégis magasra nőtt, többek között Münchenbe, a bécsi Musikfereinbe rendszeresen hívták. Az igazgatót 2008-ban a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével tűntették ki.

A Szegedi Szimfonikus Zenekar nekrológját változtatás nélkül közöljük:

„Győri otthonából nyugdíjba vonulása óta is mindig eljött eljött a szegedi Ajándékkoncertre, de szombaton már nem örülhetett a nézőtéren a zenekar sikerének… Vasárnap hajnalban, az utóbbi hónapok betegeskedése, egészségének fokozatos romlása után elhunyt Baross Gábor, aki 2008 és 2013 között öt éven igazgatta a Szegedi Szimfonikus Zenekart.

Trombitaművészként szerződtette a Győri Filharmonikus Zenekar, melyben szólamvezetőként bizonyította, hogy képességei alapján az egész együttes igazgatását is rá lehet bízni. Kivételesen hosszú ideig, 26 éven át volt a győriek intézményvezetője.

2008-ban némi keserűséggel köszönt el, ugyanakkor örömmel vállalta a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatói feladatait. Elődjeként tréfásan így biztattam: Kisalföld – kis zenekar, Nagyalföld – nagy zenekar!

Kedvvel, lendülettel vágott bele a szegedi munkába. Miközben Győr társadalmába, közéletébe mélyen beágyazott egyéniség volt, új állomáshelyén is hamar beilleszkedett. A győri Lions Klub után városunkban is bekapcsolódott az oroszlánosok tevékenységébe. A zenekart nagy tapasztalatú, türelmes és higgadt vezetőként igazgatta. Egy évvel voltunk a szimfonikusok és a színházi zenekar összevonása után, amikor a létszámában megnövekedett együttesnek a koncertezésen túl feladatává vált a közreműködés valamennyi zenés színházi produkcióban. Színidirektor voltam, a zenekarban vezető karmesterként viszont a beosztottja; hálával gondolok vissza arra, hogy milyen harmonikus egyetértésben tudtuk kialakítani az új működési szisztémát.

1999-ben ismerkedtünk meg a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségében, 2002-től már együttműködtünk a szakmai szervezet elnökségében, ennek ellenére az igazi közös munka során még sokat tanulhattam óriási tapasztalattal végzett igazgatói tevékenységéből. Nem szakadtunk el 2013 után sem, amikor immár igazi nyugdíjasként visszatért Győrbe. Figyelemmel kísérte a szegedi művészeti élet eseményeit, velünk volt különlegesebb szerepléseinken. Hiányozni fog szeretetreméltó egyénisége, atyai bölcsessége. Emlékét megőrizzük.”

(Fotó: H. Baranyai Edina)