Szó lesz a klasszikus tanszerekről, taneszközökről és arról mi volt az iskolatáskában és egyáltalán milyen volt régen és milyen ma egy iskolatáska.

Kezdjük talán az iskolatáskával, kezdetben mivel meglehetősen kevés tanszer volt, ezért megfelelő volt egy kis csatos hátitáska, aminek a hátrésze falappal volt megerősítve és valódi bőrből készült. Később, ahogy nőtt a tanszerek száma, úgy divatba jöttek az oldaltáskák és sporttáskák is. Manapság már ergonómiai és anatómiai hátizsákokkal és gurulós iskolatáskákkal is találkozhatunk, hiszen egyre több minden kerül a táskákba. Térjünk is rá a taneszközökre, szerintem már mindenki hallott a palatáblákról és a palavesszőkről. Régen még a tintát megelőzően egy kis táblát hordtak magukkal a diákok, füzet helyett és krétával írtak rá, mely nem volt praktikusnak mondható.

Később megjelentek a füzetek és a tinta, még a padok is úgy voltak kialakítva, hogy a tintatartónak külön helye legyen, ebbe mártogatták bele a tollat a diákok, és ha végeztek itatós papírral mentek át rajta, hogy ne kenődjön el az írás. Ma már golyóstollat használunk, és sokszor az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy kiválasszuk, melyik színnel szeretnénk írni. A kréta ma is használatos és természetesen táblák is vannak az osztálytermekben, de ezek ma már kiegészültek a modern technológiával, számítógépekkel, projektorokkal és kivetítőkkel.

A könyvek és a füzetek borítása sem úgy nézett ki, mint napjainkban, amikor számtalan színes papír és nejlon létezik, és nem is volt mindenkinek könyve, ezért még jobban vigyáztak rá. Ha valami több példányban is kellett, akkor csak elővették az indigót betették a másolandó oldal alá és átírták a szöveget. Ma bekapcsoljuk a fénymásolót és egyszerűen néhány pillanat alatt kész is a tökéletes másolat. Természetesen régebben is vétettek hibákat az emberek írás közben, ám a korai radírok még korántsem működtek tökéletesen, sokszor szétmorzsolódtak, de a vulkanizálásnak köszönhetően ma már tökéletesen használhatóak, és számtalan formában, színben léteznek.

Jó pár évtizeddel ezelőtt a tolltartók még fából készültek és elfért bennük néhány íróeszköz, nem volt kialakítva annyi fakk és különálló kis rész, mint manapság. Ma már meg se tudjuk számolni hány féle tolltartó létezik, van hengeres, kinyitható, emeletes és akkor a mintákat még nem is említettük, mesehősös, kisvonatos, halacskás, virágos és még sorolhatnánk.

A matematikai számításokat megkönnyítendő számológép is meglehetősen eltért a ma használatosoktól. Vajon hányan tudnának golyós számológépen kiszámolni ma egy egyszerűbb példát is? – Valószínűleg kevesen. Ma már olyan bonyolult képletek kiszámolása is játszi könnyedséget jelent egy okos számológéppel, hogy egyre kevesebbet kell törnünk rajta a fejünket. A számítógépek térhódítása előtt, még írógépet használtak az emberek és az iskolákban gyorsírást tanulhattak a diákok, ott nehezebb volt helyre hozni a félreütést, ma egyszerűen csak megnyomjuk a megfelelő billentyűt és el is tűntettük a hibát.

Régen az iskolák nem voltak olyan jól felszeretek, mint napjainkban, a tudásért többet kellett küzdeni, nem volt elég bekapcsolni a számítógépet és beírni a keresőbe néhány szót.