Férjek és feleségek, apák és fiúk, anyák és lányaik, testvérek vallanak az egészségügyben való helytállásukról, közös élményeikről, egymás segítéséről, erősítéséről.

Elsőként Szita Kapinya Andrea kórházi védőnővel és férjével, Szita László informatikussal beszélgettek, akik más-más szakterületen, mégis egymást támogatva végzik napi teendőiket.

László már több mint 25 éve dolgozik intézményünk Informatikai és Dokumentációs Osztályán, jelenleg osztályvezető helyettesi beosztásban. Felesége, Andrea 2021 novemberétől lett férje kollégája a Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályon, mint kórházi védőnő.

Mit gondolnak egymás munkájáról?

–Természetesen nagyon büszke vagyok arra, hogy férjem informatikusként a szaktudásával, sok éves tapasztalatával napi szinten hozzájárul a kórház működéséhez, ami ugyan láthatatlannak tűnik, viszont meglátásom szerint ugyanolyan fontos, mint maga a gyógyító-ápoló tevékenységet végző személyzet munkája – mondta Andrea.

– A védőnők helyzete számomra kicsit hasonlít az informatikusokéhoz: gyakran a háttérben dolgoznak, mégis akkor vannak igazán jelen, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. A szülővé válás pillanatában. Saját tapasztalatból tudom, hogy szülőnek lenni nem könnyű, főleg az első időszakban, amikor az emberben több a kérdés, mint a válasz. A védőnők egy jó szóval, egy megnyugtató mozdulattal vagy egy egyszerű tanáccsal segítenek átlendülni az első bizonytalanságokon. Ezek a fontos első pillanatok sokszor hosszú időre nyomot hagynak, erőt adhatnak az anyukáknak, apukáknak – fűzte hozzá László.

Családként 2013 óta élik mindennapjaikat, és két gyermeket nevelnek szeretetben. Szabadidejükben is szívesen töltenek időt együtt: gyakran járják a természetet, és élvezik a hosszú sétákat.

Laci a horgászat szerelmese, ahol igazán maga mögött hagyhatja a mindennapok rohanását, míg Andrea a ház körüli kerti munkákban talál feltöltődést, így gyűjtve új energiát a következő hét kihívásaihoz.

(Fotó: Petz-kórház)