A kora esti összecsapáson Montenegró diadalmaskodott Spanyolország felett, ezzel bebiztosította magának a csoportelsőséget. Így a magyar-orosz párharcnak már nem volt tétje. Ha győztesen jöttünk volna le a pályáról, akkor is csak pontszámban érjük utol a balkáni kis ország válogatottját. Pontazonosság esetén viszont nem a gólarány, hanem az egymás elleni eredmény rangsorol, s mivel Montenegró vasárnap legyőzött minket, így bármi is lett volna a végeredmény, csoportmásodikként kerülünk az elődöntőbe. Karl Erik Böhn ezért úgy döntött, hogy a szbornaja elleni összecsapáson kulcsjátékosaink zömét pihenteti. Kiss Éva, Kovacsicz Mónika, Szucsánszki Zita, Szamoránsky Piroska, Szekeres Klára és Vérten Orsolya egyáltalán nem játszottak, de Görbicz Anita és Tomori Zsuzsanna is csak néhány percre léptek pályára. Az ellenfél számára viszont még volt tétje az összecsapásnak. Abban az esetben ugyanis, ha legalább hat góllal legyőznek minket, elcsípik a csoport harmadik pozícióját, így az utolsó játéknapon az előkelő ötödik-hatodik helyért léphetnek pályára. A pár évvel ezelőtt még a világ élvonalába tartozó orosz válogatott a 2009-es világbajnoki győzelme óta nem igazán találja önmagát. A relatíve gyengébb olimpiai szereplést követően az ország kézilabda szövetsége menesztette a legendás Jevgenyij Trefilovot, s helyére a klubok és a szakmai elit véleményét is kikérve Vitalij Krohint ültette. Az elődjéhez képest kevésbé szigorú tréner keze alatt felszabadultabbak a játékosok, azonban most sem igazán találják a ritmust. Az orosz válogatott legnagyobb sztárja Ludmilla Posztnova, ő a világ legjobb átlövői közé tartozik. Alapszabály, hogy a kaputól tíz méterre már ki kell rá lépni, különben menthetetlenül az ellenfél hálójába hajítja a játékszert. Nem szabad elfeledkeznünk Jekatyerina Andrjusináról sem, ő irányítóként és jobbátlövőként egyaránt bevethető játékos. A jobbszélen szereplő Olga Csernoivanyenko pillanatok alatt leér az ellenfél hatosáig, csakúgy, mint a balszélső Polina Kuznyecova. Anna Szen egy nagyon tehetséges fiatal játékos, ám ő még adós az egyenletes jó játékkal. A szbornajánál hagyomány, hogy általában nagy lövőerejű, ám aránylag lassú játékosokra építenek, szélsőik viszont jó futók. Sok mozgással és gyors ritmusváltásokkal azonban középen könnyen zavarba hozhatóak. Tétmeccsen szerintem meg tudtuk volna őket verni, ezen az ütközeten azonban takaréklángon égtek a mieink.

Hogy alakult a mérkőzés?

A mérkőzés elején kapusunk, Herr Orsolya bravúrjainak köszönhetően még nálunk volt az előny. Védekezésünk a szokatlan felállás ellenére az első tíz percben még elfogadhatóan működött (helyesebben kapusunk még korrigálni tudta a hibákat), elől pedig lövéseink utat találtak az orosz kapuba. A 11. percben Kuznyecova gólja után a szbornaja átvette a vezetést, innentől kezdve már csak futattunk az eredmény után. A 25. perben már 11-7-es orosz vezetést mutatott az eredményjelző, sajnos a szünetre is kétgólos hátránnyal vonultunk az öltözőbe. A második játékrészben nagyon rosszul játszottunk, így gyorsan összeszedtük a hétgólos hátrányt. Támadásban nem tudtuk átjátszani a magas orosz védőfalat, az ellenfél viszont gyors indításokkal könnyű gólokat szerezhetett. Így az utolsó percekben már csak azért küzdöttünk, hogy valamelyest kozmetikázzunk az eredményen. A mérkőzésnek nem volt tétje, így ez a vereség egyáltalán nem számít, ettől függetlenül azért jobb játékot vártam a csapattól.

Mi volt a vereség oka?

Elsősorban a szokatlan felállás. Válogatottunk ebben az összeállításban még sohasem lépett pályára, ez támadó- és védőjátékunkra egyaránt rányomta bélyegét. A magyar csapatból három játékost tudok csak kiemelni. Herr Orsolya parádézott a kapuban, már korábban is említettem, hogy az ő bravúrjainak köszönhetően maradtunk egy darabig meccsben. Orsi nemcsak átlövéseket, hanem még ziccereket is hárított, valósággal olvasta a robogó orosz játékosok szándékát. Kovacsics Anikó ezen az Európa-bajnokságon először kapott komolyabb szerepet, szerencsére élt is a lehetőséggel. A Misinek becézett fiatal győri játékos úgy lett csapatunk egyik legjobbja, hogy nem is irányítóként, hanem balszélsőként szerepelt az összecsapáson. Rédei-Soós Viktória is hatékonyan játszott, betörésekből elért góljaival tartotta a lelket csapatunkban. A többiek azonban adósak maradtak a jó teljesítménnyel. Mondjuk az látható, hogy Bulath Anita nem irányítóként, hanem csak átlövőként képes klasszis megoldásokra. Sok keresztmozgással, betörésekkel és villámgyors ritmusváltásokkal zavarba lehetett volna hozni ezt az orosz csapatot, ám az ezúttal tompán játszó magyar válogatott nem élt ezekkel a lehetőségekkel. Egyedül Kovacsics Anikó alkalmazott egy az orosz csapat ellen kifejezetten üdvözítő játékelemet: Misike a balszélről beszaladt a beállós helyére, s a kézbe kapott labdát az ellenfél hálójába juttatta. Feltűnően sokat birkóztunk középen, ez az orosz csapat fizikai fölénye és súlytöbblete miatt eleve kilátástalan vállalkozás volt. A magas orosz védők a labdaszerzést követően egyből indították gyors szélsőiket, akik

könnyű gólokat szereztek. Eleinte Herr Orsolya még korrigálta a hibákat, ám ő sem tehetett úgy csodát, hogy társai kiszolgáltatott helyzetbe hozták. Elkeseredésre azonban nincs okunk, hiszen a meccs eredményétől függetlenül bejutottunk a legjobb négy közé, vagyis az EB utolsó napján is izgulhatunk a magyar női kézilabda válogatottért. Ráadásul a másik ágon a világbajnoki címvédő norvégok mellett a házigazda szerbek kerültek az elődöntőbe, így a magyar válogatott a további eredményektől függetlenül kvótát szerzett a jövő évi, szintén déli szomszédunknál rendezésre kerülő világbajnokságra.

Az elődöntőben az olimpiai bajnok norvég válogatott ellen lépünk pályára. Ha a realitásokat nézzük, az kell mondanom, minimális esélyünk van a döntőbe jutásra. Az északi csapatnak egyszerűen nincs gyenge pontja. Kapuját a Győrben védő Katrine Lunde Haraldsen őrzi, ő szélről és középről is nagyon megbízhatóan véd. Szélsőik a világon leggyorsabbak: Camilla Herrem pillanatok alatt az ellenfél térfelére ér, Linn-Kristin Riegelhuth pedig a ziccerek értékesítése mellett még felállt védőfal ellen is hatékonyan játszik. Anja Edin középről jól mozgatja a csapatot, Lim Jorum Sulland átlövéseiről pedig az eddigi ellenfelek sokat tudnának mesélni. Ha nem ellenünk szerepel, sokat tudok gyönyörködni Ida Alstad játékában is. S akkor még nem beszéltem a csapat legnagyobb sztárjáról, a szintén Győrben játszó Heidi Lökéről. Heidi világklasszis beállós, aki jobb és bal kézzel egyaránt veszélyes az ellenfél kapujára. Szóval fel van adva a lecke Karl Erik Böhn-nek, aki ezúttal honfitársai ellen készíti fel a magyar csapatot. Arra mindenképpen figyelnünk kell, hogy nem szabad könnyelműen eladni a labdákat, a norvég csapat villámgyors lerohanásai ellen ugyanis nincs orvosság. Fegyelmezett játékra, határozott védekezésre van szükségünk, támadásoknál pedig lehetőség szerint minden akciót be kell fejezni. Ha nem is lövünk mindig gólt (nyilvánvalóan ez lehetetlen), legalább a kapu mögé kell juttatnunk a labdát, majd gyorsan visszarendeződni. Igen, ez a következő összecsapás legfontosabb kulcsszava: villámgyors visszarendeződés.

Fotó: AFP