Neve az ősmagyar hitvilág istennőjének nevéből ered, akinek az alakja a magyar kultúrában egybe mosódott Jézus édesanyjáéval. Ezen a napon a katolikus hívők Szűz Mária mennybemenetelét ünneplik. Magyarországon Szent István király avatta ünneppé augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját.
(Szűz Máriának Boldogasszonyként való elnevezése egyedülálló, magyar nyelvi remeklés, amely az ősi magyar hitvilágból is táplálkozhatott.)

Az államalapító király e napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénykezést. Élete vége felé, betegen ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, majd 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg. A maga nemében páratlan felajánlás nyomán a közjogban is érvényesült a magyar történelem folyamán a Regnum Marianum eszme, mely szerint Magyarország Mária országa. Nagyboldogasszony napja több településen búcsúnap. Van olyan település, ahol háromnapos táncmulatságot is rendeznek ilyenkor. Szokás, hogy e napon gyógynövényeket szentelnek meg, mellyel később a betegeket füstölik.

A népi kalendáriumban a „két asszony köze”, azaz az augusztus 15. és szeptember 8. (Kisasszony napja) közötti időszak varázserejűnek számít. Ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly beléjük ne essen. Ilyenkor „ültették a tyúkokat”, hogy jó tojók legyenek, gyűjtötték a mészben sokáig elálló „két asszony közi” tojást.

E nap időjárásából – úgy tartják – a termésre is következtetni lehet: „Ha a nagyasszony fénylik, jó lesz a bortermés”.

Az esemény kapcsán szentmise kerül megrendezésre a Győri Nagyboldogasszony-székesegyházban mai napon 18 órai kezdettel.