A válság után újra működni kezd a beszállítói rendszer, és az ipari park cégei. Erről, és az átalakuló közfoglalkoztatásról is beszélgettünk Rimányiné Somogyi Szilviával (képen), a Munkaügyi Központ igazgatójával.

- Hogyha a számokat nézzük, azt látjuk, hogy télen mindig egy kicsit emelkedik a munkanélküliség. De hogyha az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítunk, akkor lényegesen jobb a helyzet - mondta Rimányiné Somogyi Szilvia. - Győr-Moson-Sopron megyében jelenleg 6,7 %-os a munkanélküliség, amíg Vas megyében 8,7, Zalában pedig 12 % feletti, de a régióban mindenhol ez az arány már kedvezőbb, mint egy évvel korábban. Győrben különösen az ipari parkban lehet igen pozitív változásokat megfigyelni, és ez nemcsak azért van, mert az Audi bejelentette a nagyarányú létszámfelvételét, hanem mert ezzel összefüggésben a beszállítói rendszer is alakulóban van. Nagyon sok olyan kisvállalkozóval, vagy akár az ipari parkba letelepedett céggel egyeztetünk, aki részese akar lenni ennek a folyamatnak, technológiát vált, átáll. A válság előtt 40 ezres beszállítói rendszere volt a feldolgozóiparnak, ennyi embert foglalkoztatott, és a tapasztalatunk az, hogy ez most visszaépül, tehát már elindult ez a kedvező tendencia. Ezért is nagyon fontos az, hogy szétnézzünk az egész országban, és lehetőséget teremtsünk arra, hogy a feldolgozóipar igényeit kielégítsük. Az Auditól már az első megrendelést megkaptuk, ez január elején volt, és 36 főre vonatkozott. Ezt követően újabb, 48 fős megrendelés érkezett, zömében idegen nyelveket beszélő mérnököket várnak. Amennyiben helyben nem tudjuk a munkaerő-igényeket kielégíteni országosan szeretnénk toborozni. Szándékunkban áll, hogy a térség kisebb és nagyobb önkormányzataival egyeztetve lakásokat, albérleteket ajánljunk fel az ide érkező szakembereknek, akiknek nemcsak az elszállásolását, de a gyárba való közvetlen eljutásukat is meg akarjuk szervezni. Hatalmas lehetőség az, hogy minőségi munkaerőt keres az Audi, és azok az emberek, akik a környező településeken közfoglalkoztatásban vettek részt, de alkalmasak arra, hogyha nem is elsődlegesen az Audinál, de a beszállítói rendszerben részt vegyenek, akkor ezeket az embereket átvisszük, és itt szeretnénk őket foglalkoztatni.

- Az Audi-fejlesztés az egyetlen pozitívum, vagy a többi cég is emelkedő pályára állt a válság enyhülése óta Győrben?

- Én azt gondolom, hogy hangulatában ez egy fontos dolog, ebből a szempontból mindenki derűlátó, tehát sokaknak lesz munkahelye. A 92 cég közül, amely az ipari parkban működik, talán csak egy volt olyan, amely a válság közepette az építkezést abbahagyta, a zöme pedig már talpra állt. Ezt igazolja az is, hogy a közel 1600 bejelentett álláshelyünk, amelynek több mint a fele a feldolgozóiparból van, és az ipari park cégeitől. Ez azt jelenti, hogyha csak 3-4 fővel is, de már megindultak a létszámfejlesztések, ez pedig azt jelzi, hogy már olyan helyzetben vannak a vállalkozások, hogy képesek tovább erősödni. A munkatársaim jelentős része kinn van a cégeknél, megpróbálunk mindenhonnan begyűjteni munkahelyeket, vagy segíteni a cégeket abban, hogy hogyan tudnak minőségi munkaerőhöz jutni. Mi is igyekszünk továbbképzésekkel, szociális segítséggel javítani az álláskeresők versenyképességén és felkészítésén, hogy alkalmassá váljanak az új kihívásokra. Az említett feldolgozóiparon kívül érdekesség, hogy a szakács ismét hiányszakmának számít, és a különböző bevásárlóközpontok részéről is érkeztek állásajánlatok.

- Átalakul a közfoglalkoztatás programja is. Mitől lesz ez más, mint a korábbi szisztéma?

- Úgy vélem, előre kell lépni ezen a területen, hiszen nem lehet állami forrásból a korábbihoz hasonló méretekben közfoglalkoztatást lebonyolítani. Főleg akkor, ha egyrészt van munkalehetőség a munkaerőpiacon is, ahol viszont nincs, ott is szemléletet kell váltani. Két példát mondanék erre. Ha egy önkormányzat lát fantáziát abban, hogy visszavegyen termőföldet, akkor talán egy vállalkozónak kellene azt továbbadni, és a vállalkozó foglalkoztassa azokat az embereket, akiket az önkormányzat kijelöl, ne a település legyen a munkáltatójuk. Ez természetesen csak akkor működik, ha a vállalkozó nagyon kedvezményesen jut ehhez a lehetőséghez, hogy megérje neki foglalkoztatni ezeket az embereket, főleg, ha azon a területen még értékesíteni is lehet, - esetleg közkonyhákon is - a megtermelt árut. A másik, amit minden önkormányzat csinál, a betegek ellátása, az idősek felügyelete, az ebédkihordás. Magát az étkeztetést minden településen közbeszerzéssel kell megpályáztatni, és én azt gondolom, hogy úgy kell kiírni a közbeszerzést, hogy aki megnyeri a pályázatot, az szállítja házhoz az ebédet, vagy a gyógyszert azokkal az emberekkel, akiket erre az önkormányzat kijelöl, hiszen így kedvezményesen jut ehhez a lehetőséghez.

- A kérdés, hogy lehet-e éveken, évtizedeken át inaktív embereket újra a munka világa felé terelni...

- Úgy vélem, nagyon fontos volt a közmunka abból a szempontból, hogy az emberek mégiscsak dolgoztak, reggel felkeltek, munkába mentek, és nem estek ki évekre, évtizedekre ebből a gyakorlatból. Nagyon fontos volt a korábbi közmunka abból a szempontból is, hogy az önkormányzatok elkezdtek gazdálkodni a helyi emberekkel is, tehát átgondolták, hogy milyen létszámok vannak, és ezeknek az embereknek milyen hasznos elfoglaltságot, munkát tudnának adni. Most azonban már aktuális az a váltás, hogy a vállalkozások támogatásán keresztül oldják ezt meg, és akkor nem közpénzből lehetne ezt a típusú foglalkoztatást megoldani, hanem érdekeltté lehetne tenni a cégeket, hogy számoljanak ezekkel az emberekkel. Ez nem más, mint egy építkezés, amelynek a végére el kellene jutni odáig, hogy azok az emberek, akik egészségesek, munkaképesek, készek megtanulni egy szakmát, őket eljuttassuk egészen az elsődleges munkaerőpiacig. Nagyon sok olyan ember van, akik, és gondolok itt mondjuk az alkoholproblémákkal küzdőkre, akiket én a betegek közé sorolok. Őket nem lehet kiközvetíteni egyetlen céghez sem, mert joggal nem fogadják őket. Ezeket az embereket először meg kell gyógyítani, tehát más programokat kell ezeknek az embereknek csinálni, és az ő esetükben is elkövetni mindent, hogy visszahozzuk, ha nem is az elsődleges, de a másodlagos munkaerőpiacra.

- Miközben beszélgetésünk elején a minőségi munkaerő feltérképezéséről ejtettünk szót, nem tértünk ki arra a cseppet sem elhanyagolható momentumra, hogy májusban Ausztria megnyitja a munkaerőpiacát. Mit jelenthet ez a térségünk számára?

- Nagyon komoly konkurenciát jelent azért, mert ők is a minőségi munkaerőt keresik. Nekik sincs szükségük olyan emberekre, akik képtelenek visszailleszkedni a munka világába, amely állandó szociális problémákkal küzd, vagy akár csak olyan szakmája van, amellyel nem elhelyezhető. Mi nagyon sokat dolgozunk együtt osztrák munkaügyi szakemberekkel, és ezért biztosan állíthatom, hogy nem arról van szó, hogy májustól mondjuk a határon túli cégek több takarítónőt vagy szőlő szedőt igényelnének. Amit ebből a szektorból igényel, az már úgyis kinn van, ebből már nem kell neki több. Amitől mi tartunk, hogy ők is olyan munkaerőt igényelnek majd, amelyre nekünk is nagy szükségünk lenne arra, hogy mondjuk az ipari parkunk jobb színvonalon tudjon működni, vagy hogy az Audi igényeit ki tudjuk elégíteni. Mi nagyon sokat tanultunk itt az elmúlt években a multinacionális cégektől. Ők nem sokkal ugyan, de mindig magasabb munkabért fizettek, mint a hazai cégek, és a krémjét mindig megpróbálták összegyűjteni a minőségi munkaerőnek. Én azt gondolom, a versenyképesség javulni fog a következő időben is. Azok, akik az Audi fejlesztései révén megtalálják a régióban a számításaikat, nem fognak elmenni Ausztriába vagy Németországba dolgozni, mert azért a külföldi munkavállalásnak mindig megvannak a nehézségei.